Szergej Lukjanyenko a poszt-szovjet orosz tudományos-fantasztikus irodalom fenegyereke. Fiatal kora ellenére tiszteletreméltó bibliográfiát tudhat maga mögött, könyveit óriási példányszámban falja az egész orosznyelvű világ. Több regényét olvasói és kiadói díjakkal jutalmazták. 1997-es sorozatindító regénye "A Csillagok -- fagyos játékszerek" több szempontból is érdekes lehet a magyar olvasónak. Ahogyan a Star Trek az Egyesült Államok mai önmeghatározását vetíti ki a jövő Emberiségére, Lukjanyenko közeljövőben (kb. 2020-ban) játszódó regényében az Emberiséget az oroszok által érzékelt Oroszország mai helyzetébe csöppenti. Ahogyan a Star Trek fejlett Föderációja terjeszti galaxisszerte a demokrácia és a személyes szabadság eszméit, úgy keresi Lukjanyenko széttagolt, másokhoz képest elmaradott, méltatlanul háttérbe szorított, ám találékonyságával csodákra képes Emberisége méltó helyét az univerzum Erős civilizációi között. Szereplői hamisítatlan orosz karakterek, akiknek örök gyarlóságait a szerző elnéző humorral tárja az olvasó elé. Ugyanakkor a regény meglehetősen kegyetlen szatíra a protestáns polgári erkölcsök és szigorú jogszabályok szerint élő társadalmakról. A kiinduló helyzet abszurd: az Emberiség még a Holdra sem tért vissza, még mindig Űrsiklókkal, Proton és Energia hordozókkal cipeli rakományát Földkörüli pályára, de egy túl hamar jött találmány hatására a csillagközi kereskedelem legfőbb lebonyolítójává válik. A British Airways, a Lufthansa, a Quantas, az Aeroflot, a Delta, a United Airlines és a Transaero társaságok a csillagközi kereskedelmi útvonalakat róják, miközben Oroszország kátyúkkal teli útjain még mindig igénytelen Ladák és ócska Ikaruszok döcögnek. A sors fintora folytán a környező csillagrendszerek civilizált lényei közül (akik közül egyesek már bolygókat képesek percek alatt ízzé-porrá zúzni, csillagrendszerek százait gyarmatosították, és a földlakók számára elképzelhetetlen anyagokat állítanak elő) csak az Emberek képesek végzetes károsodás nélkül túlélni a hiperugrást, a pillanatszerű áthelyeződést a tér egy több fényév távolságra lévő pontjába. Ezért az űrt uraló Konklávé Erős fajai ránk osztják a szállítók szerepét, ám mindenféle kereskedelmi és egyéb korlátozásokkal gondoskodnak róla, hogy e szerepből ne törhessünk ki. Az Emberiség persze mindent megtesz, hogy kiskapuk révén kijátszhassa a csillagközi jogot, és ellesse, megszerezze és továbfejlessze azt, amit az idősebb civilizációk mindenáron vissza akarnak tartani tőle. Hogy eljusson oda, ahova Embernek lépni tilos, s hogy újra a saját kezébe vehesse sorsának alakulását. A mesterséges gravitációt és antianyagmeghajtást használó Idegen hajók között szánalmasan lebegő, cseppfolyós üzemanyagú kémiai rakétahajtóművekkel és egy utólag beletervezett (beletákolt) hiperhajtóművel felszerelt Burán űrsikló, amely az utóbbi révén mégiscsak az egész világ leggyorsabb űrhajója, repíti az űrbe a főhőst. Feladata nem egyszerű: más, helyzetével hasonlóan elégedetlen Gyenge fajokkal szövetséget kötni, és Erőssé tenni az Emberiséget. A történet nincs híján meglepő fordulatoknak, érdekes, a szerző műszaki-tudományos műveltségét dícsérő elképzeléseknek, kedves humornak és kidolgozott, árnyalt jellemű szereplőknek. Jó szórakozást!